Bonnie Tyler már többször járt hazánkban, koncertezett vagy csak egy TV felvétel kedvéért, de mindig szívesen jön hozzánk. 1999 nyarán azonban egy meglehetősen érdekes meghívást kapott hazánkból.
Egy asszony, aki férje, Richárd ötvenedik születésnapjára készült, elhatározta, meglepi őt Bonnie Tylerrel, az egyetlen énekessel, akit szívesen hallgat. Tudta, hogy az anyagi áldozatokon túl óriási szerencsére is szüksége lesz ahhoz, hogy sikerüljön. S talán a sors játszott közbe abban, hogy így is lett. Ő ugyanis nem tudta, hogy Bonnie férje, Robert Sullivan néhány nap eltéréssel szintén akkor ünnepli ötvenedik születésnapját. Azt sem tudta hogy Robert dzsúdóként a küzdősportnak szentelte élete egy részét, mint ahogyan Richárd a kick-boxnak. És fogalma sem volt arról sem, hogy házasságuk éveinek a száma is megegyezik. Bonnie Tylernek azonban a felkérés hallatán azonnal feltűntek a párhuzamok és egyből igent mondott.
Eljött, egyszerű volt és kedves
Portugáliából érkezett, de előtte Hamburgot is útba ejtette, innen Wales-be megy. Örül, hogy végre hazaér és pihenhet?
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, imádok utazni. Portugália amúgy is a második otthonunk. Van ott egy házunk, úgy hívjuk "Szívfájdalom-ház", tudja, a hasonló című slágerem után. Huszonegy éve abból a pénzből vettük, amit a dal hozott. Gyönyörű környezetben van vidéken, kocsival mégis csak 5 percre a nyüzsgő várostól. Nagyon szeretek ott pihenni, sok barátom van ott. Mielőtt idejöttünk, két hétig pihentem, jól lebarnultam és rengeteg időt töltöttem a családommal. Az első héten csak a húgom volt velem - ő elvált és eléggé magányos-, így aztán női hetet rendeztünk nagy beszélgetésekkel, vásárlással, napozással. Robert jött, amint el tudott szakadni a munkájától és váltotta a húgomat. A második hetet vele töltöttem. Hamburgban csak egy napot voltam, a lemezcégem szervezett egy élő beszélgetést a legutóbbi albumomról az interneten keresztül a rajongóimmal.
Milyen élmény volt hallani első kézből a véleményüket?
- Nagyon érdekes. Egy óra leforgása alatt ötszázan jelentkeztek be a legkülönbözőbb kérdésekkel és mondanivalóval. Sokan úgy vélekedtek, hogy túlságosan ragaszkodom a rockhoz, jobban kellene haladnom a korral, mások csak az új hajviseletemet akarták megvitatni.
Nagy különbség van az igazi Bonnie Tyler és a kép között, amelyet a rajongói alkotnak önről?
- Azok, akik követnek, és szinte minden fellépésemen ott vannak, én pedig a koncertek után sokat beszélgetek velük, jól ismernek. Megpróbálom megértetni velük, hogy hogy nem sztár vagyok, hanem ember, aki szereti a zenét ugyanúgy mint ők. De ez csak egy szűk kör. Lehetetlen mindenkihez eljutni, mindenkivel beszélgetni. A leggyakoribb tévhit, hogy kemény nőnek néznek, talán a dalaim alapján. Pedig ennek éppen az ellentéte vagyok: szeretem biztonságban érezni magam és hamar elérzékenyülök. Mint például ma is... Lehet, hogy jobban meghatódtam, mint az ünnepelt.
Miként tudta megőrizni az erőt a hangjában?
- Fogalmam sincs, mert nem teszek érte semmit.
Egyenes válasz, pedig a rajongók szeretik, ha kedvencüket titokzatosság lengi körül. Ön azonban mindent leleplez.
- Lehet hogy hiba, de ami a szívemen, az a számon. Ha kérdeznek, nem tudok mellébeszélni. Ezért nem is vagyok alkalmas sztárnak. Csak nevetni tudok, ha arra gondolok, hogy különbnek tartanám magamat másoknál. Én igazán ismerem magam és hogy különleges lennék... ez vicc.
És a zenében?
- Az más. Aki ízig-vérig zenész, az különlegességre törekszik és arra, hogy jól csinálja. A zenében nekem is ez a célom, hogy jobb legyek, más, mint a többi. Különben semmi értelme mert akkor mindenki énekelhetne magának és nem hallgatna másokat. De ember és ember között nem lehet különbséget tenni. Bárki, aki száz százalékot ad magából a hivatásába, a munkájába, az tiszteletreméltó ember.
És az a szenvedélyes érzelem, amely a dalait áthatja? A szerelmi rockballadák hallgatója azt gondolhatja, hogy ez a nő érzelmileg állandóan magas hőfokon ég.
- Ez azt hiszem helytálló. Bár szókimondó természetű vagyok, nagyon hamar elérzékenyülök - és hát igen, van bennem egy adag szenvedély is. Ezek után azt hihetnék, hogy tele vagyok viharos szerelmekkel. Roberttel azonban idestova 26 éve kitartunk egymás mellett, tavaly volt az ezüstlakodalmunk. Elmentünk nyaralni Amerikába, az évforduló napján éppen New Yorkban voltunk. Póló és farmer volt rajtam, de az ünnep kedvéért elvittem az egykori esküvői fátylamat és egy gyönyörű katedrális előtt feltettem. Megkértünk egy fiatal lányt, hogy fotózzon le minket. A fényképezés után kedvesen azt mondta, "Most házasodtak össze? Gratulálok és sok sikert kívánok!" Amikor elment, leültünk egy padra és elsírtam magam a boldogságtól. Nem volt mindig könnyű, de nem adtuk fel. Amikor megkérdeznek, ezt mondom mindenkinek: ha igazán mély az érzelem, nem szabad feladni!
A három oldalas cikk a Nők Lapjában jelent meg 1999-ben. Bővebb információ Bonnie Tylerről és magyarországi látogatásáról a magyar Wikipédián! Klikk!
Eljött, egyszerű volt és kedves
Portugáliából érkezett, de előtte Hamburgot is útba ejtette, innen Wales-be megy. Örül, hogy végre hazaér és pihenhet?
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, imádok utazni. Portugália amúgy is a második otthonunk. Van ott egy házunk, úgy hívjuk "Szívfájdalom-ház", tudja, a hasonló című slágerem után. Huszonegy éve abból a pénzből vettük, amit a dal hozott. Gyönyörű környezetben van vidéken, kocsival mégis csak 5 percre a nyüzsgő várostól. Nagyon szeretek ott pihenni, sok barátom van ott. Mielőtt idejöttünk, két hétig pihentem, jól lebarnultam és rengeteg időt töltöttem a családommal. Az első héten csak a húgom volt velem - ő elvált és eléggé magányos-, így aztán női hetet rendeztünk nagy beszélgetésekkel, vásárlással, napozással. Robert jött, amint el tudott szakadni a munkájától és váltotta a húgomat. A második hetet vele töltöttem. Hamburgban csak egy napot voltam, a lemezcégem szervezett egy élő beszélgetést a legutóbbi albumomról az interneten keresztül a rajongóimmal.
Milyen élmény volt hallani első kézből a véleményüket?
- Nagyon érdekes. Egy óra leforgása alatt ötszázan jelentkeztek be a legkülönbözőbb kérdésekkel és mondanivalóval. Sokan úgy vélekedtek, hogy túlságosan ragaszkodom a rockhoz, jobban kellene haladnom a korral, mások csak az új hajviseletemet akarták megvitatni.
Nagy különbség van az igazi Bonnie Tyler és a kép között, amelyet a rajongói alkotnak önről?
- Azok, akik követnek, és szinte minden fellépésemen ott vannak, én pedig a koncertek után sokat beszélgetek velük, jól ismernek. Megpróbálom megértetni velük, hogy hogy nem sztár vagyok, hanem ember, aki szereti a zenét ugyanúgy mint ők. De ez csak egy szűk kör. Lehetetlen mindenkihez eljutni, mindenkivel beszélgetni. A leggyakoribb tévhit, hogy kemény nőnek néznek, talán a dalaim alapján. Pedig ennek éppen az ellentéte vagyok: szeretem biztonságban érezni magam és hamar elérzékenyülök. Mint például ma is... Lehet, hogy jobban meghatódtam, mint az ünnepelt.
Miként tudta megőrizni az erőt a hangjában?
- Fogalmam sincs, mert nem teszek érte semmit.
Egyenes válasz, pedig a rajongók szeretik, ha kedvencüket titokzatosság lengi körül. Ön azonban mindent leleplez.
- Lehet hogy hiba, de ami a szívemen, az a számon. Ha kérdeznek, nem tudok mellébeszélni. Ezért nem is vagyok alkalmas sztárnak. Csak nevetni tudok, ha arra gondolok, hogy különbnek tartanám magamat másoknál. Én igazán ismerem magam és hogy különleges lennék... ez vicc.
És a zenében?
- Az más. Aki ízig-vérig zenész, az különlegességre törekszik és arra, hogy jól csinálja. A zenében nekem is ez a célom, hogy jobb legyek, más, mint a többi. Különben semmi értelme mert akkor mindenki énekelhetne magának és nem hallgatna másokat. De ember és ember között nem lehet különbséget tenni. Bárki, aki száz százalékot ad magából a hivatásába, a munkájába, az tiszteletreméltó ember.
És az a szenvedélyes érzelem, amely a dalait áthatja? A szerelmi rockballadák hallgatója azt gondolhatja, hogy ez a nő érzelmileg állandóan magas hőfokon ég.
- Ez azt hiszem helytálló. Bár szókimondó természetű vagyok, nagyon hamar elérzékenyülök - és hát igen, van bennem egy adag szenvedély is. Ezek után azt hihetnék, hogy tele vagyok viharos szerelmekkel. Roberttel azonban idestova 26 éve kitartunk egymás mellett, tavaly volt az ezüstlakodalmunk. Elmentünk nyaralni Amerikába, az évforduló napján éppen New Yorkban voltunk. Póló és farmer volt rajtam, de az ünnep kedvéért elvittem az egykori esküvői fátylamat és egy gyönyörű katedrális előtt feltettem. Megkértünk egy fiatal lányt, hogy fotózzon le minket. A fényképezés után kedvesen azt mondta, "Most házasodtak össze? Gratulálok és sok sikert kívánok!" Amikor elment, leültünk egy padra és elsírtam magam a boldogságtól. Nem volt mindig könnyű, de nem adtuk fel. Amikor megkérdeznek, ezt mondom mindenkinek: ha igazán mély az érzelem, nem szabad feladni!
 |
| Bonnie a budapesti repülőtéren a látogatást szervező ügynökkel |
A három oldalas cikk a Nők Lapjában jelent meg 1999-ben. Bővebb információ Bonnie Tylerről és magyarországi látogatásáról a magyar Wikipédián! Klikk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése